Author Archive for tavok

Blended learning

Azt ígértem ugyan az előző blogban, hogy folytatom a témát, mert befejezetlen, de most azt gondolom, hogy a befejezés várhat, mert a blended learning vagy blended képzés nem csak engem izgat, hanem másoknak is érdekes lehet, mint minden új (vagy annak látszó) jelenség a pedagógiában.
Mit is takar ez a magyarul nem túl szépen hangzó kifejezés. Leginkább a „kevert forma” a megfelelője. Mit keverünk, mivel? Hagyományos oktatási formát távoktatással. Munkaidő-kímélő továbbképzési forma ez, de csak az fogjon hozzá a fejlesztéséhez, aki ért a távoktatáshoz. És még ez sem elég! Tudni kell azt is, hogyan „keverjük” a hagyományos tanfolyammal: milyen arányban a jelenléti foglalkozásokat az egyéni tanulással; hogyan irányítsuk, hogyan ellenőrizzük a két együtt élő formát; mi a kötelező tartalma a programcsomagnak.
Nézzük kissé részletesebben a témát!
Fontos az egységes állásfoglalás, mert a távoktatáshoz tapadva újabb divatként ütötte fel a fejét a felnőttképzésben a blended learning, és így ez a divat a pedagógus-továbbképzésben is megjelent.
Maga a törekvés helyes, mert az élet adta helyzetekhez igazodik a felnőttképzés (amiért nem feltétlen fontos, azért ne kelljen beülni az iskolapadba). Ez a forma a távoktatás kezdetei óta ismert a világban (nálunk kevésbé), irányított egyéni tanulással kombinált hagyományos oktatási forma vagy szendvicsképzés elnevezéssel illettük az utóbbi évekig.
Mikor lehet blendednek nevezni az oktatási programot?
Induljunk ki a távoktatásból. Még ma is él nálunk az a tévhit, hogy a távoktatás kizárólag távollétre épül. Ez nem így van, mert a távoktatásban a távollét és a jelenlét együtt élhet, de nem mindegy, milyen arányban. A jelenlét, vagyis a közös foglalkozások lehetnek konzultációk, gyakorlatok vagy készségfejlesztő tréningek. Céljuk, hogy az egyéni tanulással elsajátított elméleti ismereteket a gyakorlatban is alkalmazzák, még adott oktatási program keretein belül. Ahogy a távoktatás klasszikusai annak idején felállították a szabályt, távoktató az a program, amelyben a jelenlét aránya nem haladja meg a 30%-ot, vagyis az összes óraszám egyharmadát. Ez a szabály nem öncélú, alapvetően két okból van rá szükség. Egyrészt azért, hogy a távtanulási szakasz minél szakszerűbb felépítésére serkentse a program készítőit, hogy a jelenlétben ne a hiányos elméleti ismereteket kelljen pótolni. Másrészt, ha egyéni tanulást ígérünk a résztvevőnek, legyen is valóban jellemző a távollét, annak minden előnyével együtt.

A blended forma – az előzőkből következően – 30%-nál nagyobb arányban tartalmaz jelenléti, általában csoportos foglalkozásokat. Mikor indokolt ez a forma? Akkor, ha valóban szükséges a több közös foglalkozás az ismeretek gyakorlati alkalmazására, vagy akkor, ha adott összefüggő képzés (például felnőtt szakképzés) több tantárgyból áll, és nem mindegyik tantárgy alkalmas távtanulásra, vagy nem volt még pénz és idő a hagyományos tantárgyat távoktató kurzussá fejleszteni.
Az is szigorú szakmai követelmény, hogy az egyéni tanulási szakaszokat a távoktatás kritériumai szerint kell felépíteni, a jelenléti órákat pedig a konzultációk/gyakorlatok/készségfejlesztő tréningek vagy a hagyományos forma pedagógiai elvei szerint. A két tanítási-tanulási formának tartalmilag és pedagógiailag általában szoros kapcsolatban kell lennie. Itt kell a szaktudás!
Javaslatom: csak az fogjon hozzá a blended kurzus fejlesztéséhez, aki fejlesztett már távoktató kurzust. Mit tegyen az, aki nem ért hozzá? Tanulja meg vagy forduljon szakemberhez! (Nálunk is megtanulhatja!)
Sok sikert kívánok!
Budapest, 2014. 07. 31.
Zentai Gabriella

Pedagógus-továbbképzés


Lehetne kissé korszerűbben?
Miért kell a pedagógust továbbképzés címén beültetni az iskolapadba?

Minden elismerés megilleti azokat a kollégákat, akik annak idején a pedagógus-továbbképzés mindmáig érvényes rendszerét megalkották. Ez a rendszer azonban mára már sok tekintetben korszerűsítésre szorul, mert az idő eljárt felette. A változtatásért kiáltó elemek mindegyikét nem kívánom itt részletezni, sőt még csak említeni sem, csupán egyet, a jelenlét és a távollét kérdését. Mármint a pedagógus-továbbképzésben. (Tíz év PAT tagság és két év OH szakértői munka tapasztalatai alapján.)

Azt hiszem, nem tévedek, ha az a véleményem, hogy a hétévenkénti 120 órás kötelező penzum a közeljövőben nem lesz elég a szükséges új ismeretek megszerzéséhez. Már a 120 órát sem, de a megnövekvő mennyiséget még inkább nehéz lenne iskolapadban teljesíteni. De nem is kell, sőt, nem is szabad, mert a szükséges kompetenciákat a régi módon szervezett továbbképzésekkel megszerezni nem lehet. A jelenlét helyett – az ismeretszerzéshez szükséges órák számának nagyobb részét – távollétben is lehet teljesíteni, vagyis a jelenleginél sokkal nagyobb arányban kell a távoktatásnak szerepelnie a pedagógus-továbbképzésben. De miért nem volt ez már eddig is így? Gondoljuk meg! Jól felépített távoktatási rendszerben a pedagógusnak nem kell elhagynia munkahelyét, családját, nem kell helyettesíteni, és megtakarítják az utazási és az ellátási költségek nagy részét is.

Az állítás igazolására röviden leírjuk a Főnix-Füred Bt-vel közösen fejlesztett pedagógus-továbbképző kísérleti kurzus legfontosabb paramétereit és bevezetésének tapasztalatait. (Az akkreditált program a Főnix-Füred Bt. tulajdona. Az adatok teljes feldolgozása után a Főnix-Füred Bt. vezetőjével közös cikkben tesszük közzé az eredményeket.)

A kurzus címe: Kétéves kortól az óvodában. Óvodapedagógusok felkészítése 2 évet betöltött gyermekek óvodai fogadására – irányított egyéni tanulással kombinált hagyományos továbbképző tanfolyam. (Az igazat megvallva, a hagyományos formához semmi sem hasonlít a programban. A kegyes csalásra azért volt szükség, mert a jelenlegi merev akkreditációs rendszer nem tudta volna befogadni ezt a minden ízében rendhagyó formát.)

A teljes tanulási időszükséglet 60 óra, melynek fele elmélet, fele gyakorlat. Az elméleti tananyag megtanulásához – a hagyományos tananyaghoz – kidolgoztuk a tanulási útmutatót, a tanulási ütemtervet, az önellenőrző és az ellenőrző feladatokat. A gyakorlati feladatok teljesítéséhez a program tulajdonosa és egyben szervezője a résztvevők lakhelyéhez közeli bölcsődékkel kötött szerződést. A gyakorlatokhoz is készítettünk feladatlapokat, amelyeket az ütemterv szerint kell e-mailben beküldeni a konzulensnek, aki mind az elméleti tananyag, mind a gyakorlat feladatok elsajátítását irányítja, és mindenkor rendelkezésre áll a telefonon vagy az e-mailben való konzultációra. A bölcsődevezetőket is felkészítjük írásos anyaggal feladatuk ellátására. (A 2 és 3 éves kor közötti gyermekek gondozásának, nevelésének gyakorlatát bölcsődékben tanulják meg a résztvevők.)

A meghirdetett továbbképzésre kezdettől özönlöttek az óvónők, megelőlegezve a bizalmat az egyéni tanulási formának, pedig még nem is tudták, milyen az. Harmadik éve fut a program, a résztvevők száma már meghaladta a háromszázat, és mindenki elégedett.

Az első 114 úttörő elégedettségi kérdőívének feldolgozása szerint programunk rászolgált a bizalomra. Senki nem mondta, hogy nem venne részt még egyszer távoktató kurzuson.
Az ország minden tájáról beiratkozott résztvevők többsége, arra a nyitott kérdésre, hogy mi tetszett neki a legjobban a továbbképzésben, ilyen válaszokat adott:
„Saját ütemben lehetett haladni – otthon.”
„Beoszthattam az időmet.”
„Otthon, nyugodt körülmények között tanulhattam.”
„Rugalmas.”
„Otthonról végezhettem el.”
„A konzulens kíváncsi volt a saját tapasztalataimra.”
„A konzulensi segítség.”

Néhány megszívlelendő kifogás is volt, például ilyenek:
„Nem találkoztam a konzulenssel és a tanulmányi vezetővel sohasem.”
„A személyes kapcsolat hiánya.”
„A távoktatásból adódó személytelenség.”
„Nehéz volt az internet használata.”
(Ezeket a negatívnak ható megnyilatkozásokat elemezzük és levonjuk a jövőre nézve fontos következtetéseket.)

És még egy érdekes megnyilatkozás:
„A szabadsággal meg kellett tanulni élni.”

A konzulensek és a bölcsődevezetők is csak dicséretet kaptak. Az ő munkájuk, hozzáállásuk a reveláció erejével hatott, mert résztvevőink nem találkoztak még egyéni konzulenssel eddigi tanulmányaik során.

Az már a fentiekből is látszik, hogy az óvónők (férfi nem volt közöttük) szívesen tanultak távoktatásban. Hogy milyen eredménnyel? Az kiderül a következő blogból!

Budapest, 2013. 05. 14.

Zentai Gabriella

Én is blogger lettem!

Kedves Olvasó!

Én is blogger lettem!

Sokáig azt hittem, hogy a blog exhibicionista emberek öncélú magamutogatása, amire a többi ember nem is kíváncsi vagy nincs is köze hozzá.

Ma már tudom, tévhitben éltem és tudom, hogy egy bizonyos olvasói réteg számára hasznos posztokat adhatok közre.

Gyakran van olyan új tapasztalatom – fejlesztői vagy konzulensi munkámból adódóan – vagy új ismeretem, új gondolatom a távoktatásról, amit gyorsan szeretnék megosztani aktuális résztvevőinkkel, végzett résztvevőinkkel és azokkal, akik ezután lesznek kurzusaink résztvevői, vagy egyelőre csak érdeklődnek a távoktatás, netalán éppen a mi tevékenységünk iránt.

Minden héten nem írhat szakcikket az ember és a standard tananyagot sem lehet gyakorta módosítani, de itt van a blog, amelyben közzé tehetem azt, amit gyorsan szeretnék tudomására hozni olyan embereknek, akik értenek a távoktatáshoz vagy éppen most akarják megtanulni.

 Milyen témákat talál a blogomon?

–  Munkámból adódó tapasztalataimat, amelyek másokat is elgondolkodtathatnak.

–  Szívesen közzéteszem új ismereteimet, hátha azok mások tudását is gyarapíthatják.

–  Angol nyelven megjelenő érdekes szakcikkek magyar nyelvű ismertetőjét is megtalálja.

 Mi nem lesz a blogon?

Magánélet és politika.

Várom önt is!