Az érettségi vizsga egyetlen alkalom, nem normális pszichikai szituációban, ami csak elvétve mutat valós képet az emberről és tudásáról.

Már régóta tudjuk, az érettségi vizsgának kevés köze van ahhoz a tudáshoz, amit az előző négy évben szereztünk. Akkor miért tesszük ki mégis évről-évre a tanulókat is és a tanárokat is annak a haszontalan, sőt káros procedúrának, amit érettségi vizsgának nevezünk?

Azért, mert kétszáz éve ez a szokás? Nem elég indok ez ma már! Itt az idő és az alkalom, hogy megszabaduljunk az ősrégi beidegződésektől! Most, a kényszer szülte helyzetben merni kellene nagyot lépni és az érettségi vizsgát örökre eltörölni! (Nem Magyarország lenne az első a Földön és a világtörténelemben!)

Az ifjú nem ezen egyszeri alkalommal mérettetik meg, hanem a mindennapokban, a középiskola négy évének mindennapi küzdelmeiben, amit a tudásért folytat: a dolgozatírásokon, a csoportos munkákban, az epochális tanítás-tanulás heteiben, a tanteremben és azon kívül. A tudás megszerzésének és a tudás ellenőrzésének módszerei ma már nem válnak el úgy egymástól, mint a frontális oktatás és a „feleltetés” korában. A megmérettetés fogalma is más tartalommal töltődik meg (hála Istennek)!

És ebben az új szituációban hogyan adjunk bizonyítványt arról, hogy az ifjú ember megérett a felsőoktatásra vagy a munkára? Úgy, hogy kinyitjuk a portfóliót és amit abban találunk, az lesz az érettségi bizonyítvány alapja. No, de mi van a portfólióban, és egyáltalán mi az?

A portfólió virtuális vagy valóságos dosszié tantárgyanként, amelyben négy éven keresztül gyűjtjük a tanuló teljesítményét, a tudás ellenőrzésének eredményét. Itt álljunk meg egy pillanatra! Mit tekintsünk teljesítménynek? Nem az olyan „tesztet”, amelyben azt kérdezzük, mikor született Mátyás király vagy melyik ország fővárosa Párizs, a megoldáshoz pedig megadunk három választ, amelyből meg kell jelölni egyet, a helyeset.

A teljesítményt az ismereteket alkalmazó egyéni vagy csoportos munkák eredménye jelenti (és nem a tankönyvek szövegének „felmondása”). Félreértés ne essék, nem csak a jegyek kerülnek a dossziéba, hanem a maguk a dolgozatok is. A portfólió fénykép a tanuló négyéves fejlődéséről, amely sok paraméterrel jellemzi az embert. A portfólió azért is jó, mert a felsőoktatásban és a felnőttképzésben is elkezdték már alkalmazni, a távoktatásban pedig régóta polgárjogot nyert intézmény. Nem lesz újdonság a középiskolát elhagyó fiatalnak, bárhol is folytatja tanulmányait.

A reális portfólió összeállításához négy év kell, no de mi lehetne benne 2021-ben? Kompromisszumos megoldásként az osztálynaplókban talált jegyekből célszerű összeállítani a portfóliót. Semmiképp sem csak a 4. osztály eredményeit kellene portfólióba tenni. A középiskolásnak első osztálytól kezdődik az „érési folyamat”, odáig kell visszamenni. A mai helyzetben nincs jobb megoldás, de így elkerülhető, hogy az őrületbe kergessük a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket az érettségihez még visszalévő néhány hónapban.  Továbbtanuláshoz kell az érettségi bizonyítvány, vagy csak a középiskola elhagyásához? Jó megoldás nincs, különösen úgy, hogy a járvány kimenetele még ma is bizonytalan. A legkevésbé rossz megoldás lenne most a kompromisszumos portfólió.

És hogyan tovább? Szeptemberben a járványtól függetlenül nyissuk meg minden középiskolásnak a valódi portfóliót, és örökre felejtsük el az érettségi vizsgát!  (Bankettet azért lehet tartani, amikor kiosztjuk az érettségi bizonyítványt!)

És azt is meg kellene gondolni, legyen-e „emelt szintű érettséget” bizonyító dokumentum, ha majd valódi portfólió lesz. Talán felesleges már a középiskolából való kilépéskor elsőrendűekre és másodrendűekre osztani a fiatalokat! Az is legyen szempont, hogy ne kelljen újra érettségizni, ha később egyetemen akarna továbbtanulni az, aki csak középszinten érettségizett. Fontos lenne viszont, hogy ne lehessen 25 %-os teljesítménnyel érettségi bizonyítványt szerezni.

Én 50%-ban húznám meg az alsó határt – jól meghatározott tartalmi követelmények mellett – mindenkinek, függetlenül attól, hol akar továbbtanulni. Az 50 % feletti teljesítményt osztanám el az ötfokozatú numerikus skála fokozatai között és az így szerzett jegyeket váltanám át felvételi pontokká. Egyszerűbb volna, átláthatóbb és szakmailag helyesebb. Ez a követelmény visszahatna a tanításra és a tanulásra is! Jobb, ha 4 évig folyamatosan érzi a tétet a tanuló is és a tanár is.

Az érettségivel kapcsolatban tehát nem az a legnagyobb probléma, hogy hány ember lehet egy teremben, és hogyan kell fertőtleníteni, hanem az, hogy legyen-e egyáltalán vagy más legyen helyette.